Május első hetében elutaztunk Máltára. Már nagyon bennem volt a mehetnék, régóta vágytam egy igazi, pihentető nyaralásra, főleg az elmúlt hetek káosza után. Nem egészen tudtam, mire számítsak, végül egy hihetetlenül szerethető, különleges országot találtam – még egy hely, ami azonnal felkerült az “ide szeretnék visszamenni” listámra.

Miért pont Málta?

Tavaly nyáron, miután hazajöttünk Piranból, elfogott egy furcsa érzés: valami mediterrán, napfényes és elsősorban meleg országba szerettem volna utazni. Azért mondom, hogy furcsa volt, mert előtte az elmúlt (nagyjából) tíz évben végig Skandináviába, vagy esetleg Nagy-Britanniába vágytam, tehát nagyrészt borongós, esős és hűvös helyekre; hirtelen nem tudtam, hol is kezdjem, hiszen annyi dél-európai helyen nem jártam még (se Olaszországban, sem Görögországban nem voltam, és bizony Portugália is megfogott mostanában).

Aztán valamikor januárban nekiálltunk Vaszilijjel megtervezni az idei úticélokat, pont akkor, amikor Fanni, a 15 tickets bloggere írt egy iszonyú lelkes posztot Máltáról. Annyira megfogott ez a bejegyzés, hogy gyorsan utánanéztem, milyen árban vannak a szállások, meg amúgy is, mit lehet még csinálni egy ilyen pici szigeten. Hogy mennyire apró országról van szó, azt jól illusztrálja ez a kép, amit a Wikipedián találtunk, és Málta méretét hasonlítja össze Budapesttel (a harmadik sziget, Comino alig nagyobb a Hajógyári-szigetnél):

Minél többet olvastam Máltáról, annál szimpatikusabb lett. Vonzott a furcsa nyelv és a helységnevek (a nyelv ránézésre leginkább az arab és az olasz keveréke, de a városok és az utcanevek jól mutatják a francia és a brit befolyást), megfogott a vad, sziklás tengerpart, meg azok a híres erkélyes épületek…

Egy nagyon sokoldalú úticélról van szó, ami rengeteg különféle utazó igényeinek meg tud felelni: az északi rész telis-tele van álmos városkákkal, amik a főszezonban megtelnek a strandolni vágyókkal, de természeti különlegességekből és kulturális látnivalókból sincsen hiány (és akkor a buliközpont Paceville-t még meg sem említettem). Málta nemrég azzal került a hírekbe, hogy egy vihar során leomlott a híres Azúr ablak; emiatt egy ideig el voltam ugyan keseredve, de végül annyi más csodás látnivalót sikerült felfedeznünk, hogy egyáltalán nem is bánom (na jó, talán csak egy picit).

Amit nem érdemes kihagyni, ha Máltán jársz

Mdina, a néma város

Mdina Málta régi fővárosa, egy fallal körbevett város, telis-teli középkori épületekkel. A városkaput esténként bezárják, és onnantól kezdve se ki, se be. Belátni innen a fél országot, vagy talán az egészet is, Trónok Harca rajongóknak kötelező látnivaló, mert ha jól tudom, többek között itt is forgatták a sorozatot.

Blue Grotto (Kék Barlang)

A Kék Barlang maga nem igazán barlang, hanem egy kőív, ami egy hatalmas sziklából vezet a tengerbe. A környék tele van még számtalan másik, kisebb-nagyobb barlanggal, egy motorcsónakos túra 8 euró (abszolút megéri, gyönyörű a hely). A barlangok környékén a kristálytiszta víz lilára-vörösre-narancssárgára színezi a sziklákat, a csónakos bácsik nagyon lelkesen mutogatják ezeket a turistáknak. Eleinte nagyon nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet-e befizetni egy ilyen csónaktúrára, de egyáltalán nem bántam meg, sőt, azóta is sajnálom, hogy nem adtam borravalót a bácsinak. Ha nem szeretnél csónakázásra költeni, akkor sem felesleges idelátogatni: a parti sziklákon üldögélve bámulni a tengert felemelő érzés.

Marsaxlokk

(Ejtsd: Mar-sza-slokk) Marsaxlokk egy kis halászfalu Málta keleti csücskében. Itt a fő látnivaló a kikötőöböl, ami telis-teli van sok színes csónakkal. Ezenkívül a közelben van egy St. Peter’s Pool nevű öbölféleség, ahova sokan szoktak kirándulni, a helyiek csónakkal is kiviszik az idelátogatókat. Mi ezt sajnos nem láttuk (épp vadabb volt a tenger a kelletténél). Nagyon hangulatos és nyugodt kisváros, híres még a vasárnapi halpiacáról is.

Gozo

Mindenképp érdemes Gozóra is átmenni, ha belefér az idődbe: egy retúr jegy a kompra 4.65 euró, nagyjából fél óra az út. Gozo – gondolom mivel kisebb Máltánál – egy fokkal nyugisabbnak tűnt, szóval ha minden vágyad egy kis chill, akkor Gozo a te szigeted.

Victoria (Rabat)

Gozo központja Victoria/Rabat (mindkét nevet használják, nyilván Viktória királynő után nevezték el, és hogy még keszekuszább legyen a kép, Máltán is van egy Rabat nevű város, rögtön Mdina mellett). Itt érdemes megnézni a Citadellát, vagy csak úgy egyszerűen elveszni a kis utcákban. Pont szieszta idején értünk ide, szóval olyan volt, mintha egy félig üres városban járkálnánk.

Xlendi

(Ejtsd: Slendi) Xlendi egy icipici nyaralófalu, szóval május elején, amikor a tenger még nem túl meleg, nem voltak itt valami sokan. Van itt egy kis öböl (imádom ezt a ragyogó türkizkék vizet, mondtam már?), egy torony, meg egy barlang a tenger partján, ahova először fel kell mászni egy meredek lépcsőn, majd egy másikon le. Úgy másztuk ezt meg, hogy nem is tudtuk, hol kötünk ki, szóval lehengerlő érzés volt erre a barlangra rábukkanni. Itt nem is tudtam igazán jó képet csinálni, ami visszaadná az egész hangultatát, de Vaszilij csinált egy 360°-os Photosphere-t, a Google térképén megtekinthető:

…amit most kihagytunk

Persze itt van a tény, hogy rengeteg olyan látnivaló van még, amit mi most kihagytunk, dehát kell valami, amiért visszamegyünk később, nem? Mindenesetre, ha te Máltára tervezel utazni, és érdekel a történelem, látogass meg olyan őskori templomokat, mint például a Hagar Qim, Tarxien templomai, vagy a Ggantija templomok Gozón. Ha van időd, nézd meg Xerri barlangját, amit az 1920-as években fedezett fel egy helyi lakos, miközben kutat ásott magának. Hajózz át Cominóra, és nézd meg a Kék lagúnát. Vagy ott van például a Popeye Village, ahol a nyolcvanas években filmet forgattak. Látogasd meg a Rotundát Mostában, ami a római Pantheon mintájára épült, vagy buszozz le a délnyugati partra a Dingli-sziklákhoz. Vagy menj el Paceville-be, és bulizz egy nagyot.

Málta és a buszok

Több helyen is olvastam, hogy Máltán mennyire kiváló a tömegközlekedés, és hogy busszal tényleg mindenhová el lehet jutni, méghozzá olcsón és gyorsan. Öt nap intenzív buszozás után azt kell mondjam, hogy ez azért egy kicsit túlzás, de nézzük, miért éri meg tömegközlekeni:

• Egy hétnapos tallinja card mindössze 21 euróba kerül, ezzel korlátlanul buszozhatsz a nap bármely szakában. Egy sima buszjegy télen 1.50, nyáron 2, éjszaka pedig 3 euró, és két órán át érvényes. Egy hosszabb tartózkodás idejére abszolút megéri a heti bérlet, mi is ilyet vettünk, és sokkal egyszerűbb volt csak bepittyenteni a kártyát, mint folyton aprót előkotorni a buszsofőrnek. (Itt van egyébként a Malta Public Transport honlapja, ahol minden érthetően le van írva, ha Máltára készülsz, rettenetesen hasznos lesz!)
• Máltán belül tényleg minden fontos látnivalóhoz el lehet jutni busszal, és teljesen érthetően jelölik, hogy hova melyik busz visz el. Sőt, a kedvesebb buszsofőrök szólnak is, ha az adott megállóhoz érsz.
• Gozón a világ legszuperebb buszsofőrjéhez volt szerencsénk: képzelj el egy idősebb, őszes hajú bácsit brit akcentussal. Minden felszálló utasnak köszönt, majd minden leszálló utasnak megköszönte az utat. Az egyik kisvárosban volt egy nagyon szűk kanyargós rész, ahol alig-alig fért át a busz, centikre lehettünk az épületektől mindkét oldalon; miután épségben átaraszoltunk a kanyaron, az egész busz üdvrivalgásban tört ki és megtapsolta a sofőrt. A végállomáshoz érve bejelentette, hogy 15 perc múlva indul a komp Gozóról vissza Máltára, majd mindenkitől elköszönt. Még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy mennyire imádnivaló volt! 😀

Miért kell mégis fenntartásokkal kezelni a buszokat?

• A menetrend – igazi mediterrán ország lévén – csak jelzésértékű. A végállomásról talán még időben indul a buszod, de onnantól kezdve jöhet korán, meg jöhet későn is. Példa: hazafelé 19.10-kor indult a repülőgépünk, kapuzárás 18.40-kor. Délután négykor kimentünk a buszmegállóba, és megállapítottuk, hogy pont öt perce mehetett el a reptérre tartó X2-es busz, szóval irány Valletta és a főpályaudvar, onnan több busz is indul a reptérre. Ehhez képest 16.25-kor befutott egy X2-es, amire mi nagy örömmel fel is szálltunk, mondván, hogy innen már csak egy óra, és időben oda is érünk. Aha, elvben szép gondolat volt, de utána másfél órán át dugóban araszoltunk a célpontunk felé, és akkora késésben voltunk, hogy félúton, az egyik nagyobb megállóban sofőrt cseréltünk, a busz száma pedig X2-ről X3-ra váltott. Itt szinte szívrohamot kaptam, amikor megláttam, hogy a végállomás már nem L’Ajruport, hanem Bugibba. Vaszilij szegény próbált megnyugtatni, hogy mindegy, a reptéren így is meg kell állnunk, de a végére már a hajamat téptem, hogy este 6 van és még mindig a dugóban állunk… Tanulság: a reptérre vagy indulj el nagyon korán, vagy inkább hívj egy taxit, még ha be is ragasz a hatalmas dugóba, legalább nem fog random helyeken megállni.
• Ugyan bárhová eljuthatsz busszal, legtöbbször át kell majd szállnod Vallettában, két látnivaló között gyakran nincs direkt buszos összeköttetés. Máltán belül ugyan van pár vonal, ami nem a fővároson keresztül visz, Gozón viszont egyáltalán nincs ilyen, mindenképp át kell szállnod Victoriában, ha a sziget egyik feléből mennél a másikba. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha sok, egymástól távolabb eső látnivalót néznél meg, jobban megéri a fővárosban, vagy annak közvetlen közelében megszállni.
• A buszokat le kell inteni, különben nem állnak meg, és van, hogy olyan sokan vannak, hogy inkább úgy dönt a sofőr, hogy nem enged fel új utasokat. És persze érdemes figyelni arra is, hogy amíg egy adott busz bent áll a megállóban, nehogy elhúzzon egy másik (mondjuk amire te vársz), mert pont nem látja a sofőr, ha leintik…

Málta és a speciális étkezés

Az eddigi nyaralásaim során nagyrészt szemet hunytam az egészséges étkezés felett – ez most is így történt, és az inzulinrezisztenciám kevésbé örült ennek. Azért próbáltam nem túlzásokba esni; egy-egy fagyit engedtem meg magamnak, a szabályok nagy részét a lehetőségeimhez mérten próbáltam a legkevésbé áthágni. A szállásunk Sliema és Valletta között volt, félig olyan volt, mint egy több személyes Airbnb: több privát szoba osztozott egy konyhán, szóval reggelire meg vacsorára tudtunk valami egyszerűt készíteni. A probléma inkább a boltokkal volt, mert a városokban nem igazán találni nagyobb boltokat, csak kisebb minimarketek vannak (valahogy úgy kell elképzelni, mint egy éjjelnappali kisboltot itthon). A szálláshoz legközelebb eső minimarketben gondoltak az ételintoleranciákkal élő emberekre: a választékban rengeteg gullón termék volt (nagyrészt cukor- vagy gluténmentes kekszek és rágcsák), gluténmentes kenyeret is találtam, de teljes kiőrlésű kenyérfélét már nem, és bizony zöldséget sem lehetett ott kapni (legalábbis esténként, amikor mi ott jártunk, és hangsúlyoznám, hogy máshol rengeteg zöldséget láttam!). Az éttermekről annyira nem tudok nyilatkozni, de nagyon szuper és változatos salátát ettem két helyen is – bár ahogy említettem, megengedőbb voltam a szokásosnál.

És mivel már így is elég bő lére eresztettem a mondanivalómat, most gyorsan be is fejezem ezt a posztot, és a következőben mesélek Vallettáról, meg egy kísérletről, amit végre kipróbáltunk élesben. 🙂

Ti jártatok már Máltán, esetleg tervezitek, hogy a jövőben ide utaztok?