Mihez kezdj, ha négy napod van Reykjavíkban, és nincs jogosítványod? Tényleg hülye ötlet autó nélkül Izlandra utazni? Egyáltalán, mit érdemes megnézni egy durván Debrecen méretű városban?

Kétségkívül a természet a fő látnivaló Izlandon. Ha van lehetőséged autóbérlésre, ne is gondolkodj, inkább bérelj egy kocsit még rögtön a reptéren. De ha esetleg hozzám hasonlóan nem tudsz (vagy esetleg nem szeretnél) vezetni, ne keseredj el: így is van értelme ellátogatni a tűz és jég országába, és biztos nem fogsz unatkozni. Vigyázat, hosszú poszt következik!

Ha jól sejtem, a legtöbb turista Izlandon maximum egy-két napot szán a fővárosra, hiszen egy pici, gyalogosan könnyen bejárható helyről van szó. A fő látnivalókat tényleg letudtuk már az első napon mi is, de érdemes kicsit alaposabban is körülnézni Reykjavíkban, hogy megtudjuk, mi van a plüsslundákat árusító szuvenírboltokon túl. Izland fővárosa ugyanis egy nagyon menő hely, telis-tele művészettel és kreativitással. Az építészete egyszerre modern és hagyományosan skandináv, a várost körbeölelő hegyek és az Atlanti-óceán pedig nagy hatással vannak Reykjavík hangulatára.

1. A kötelező kör, azaz ami minden útikönyvben szerepel

Hallgrímskirkja

Hatalmas betontornya a reykjavíki városkép egyik legmeghatározóbb eleme; Hallgrímur Pétursson 17. századi lelkészről kapta a nevét, aki az izlandi himnuszköltészet jelentős alakja. A templom építése az 1940-es években kezdődött, de véglegesen csak 1986-ban fejezték be. A torony az izlandi tájra jellemző bazaltorgonák képét tükrözi, a belső tér lenyűgözően egyszerű és minimalista. Ha szerencsénk van, valaki épp játszik az orgonán. A Hallgrímskirkja látogatása ingyenes, egyedül a torony megtekintése fizetős: lifttel, majd egy kis lépcsőzéssel mindössze 900 izlandi koronáért (kb. 2300 forint) fel lehet jutni, a kilátás pedig fantasztikus. Mivel a legtöbb turista elsősorban erre kíváncsi, érdemes korán (azaz 9-10 óra körül) érkezni; nekünk 10 környékén alig kellett sorbaállni, viszont amikor lejöttünk, szinte az oltárig ért a liftre várakozók sora.

Harpa

Ha Reykjavíkban jársz, a Harpát sem érdemes kihagynod. Több koncertterem is található az épületben (ami egyébként az izlandi Operának és a Szimfonikus zenekarnak is otthont ad), ezenkívül vannak itt még ajándékboltok és egy étterem is. A Harpát Henning Larsen dán építész tervezte a dán-izlandi művész, Olafur Eliasson közreműködésével, és kétségkívül az egyik legkirályabb modern épület, amit valaha láttam.

Sólfar

A Sólfar (Naputazó) egy hajószobor az óceán partján, nagyjából öt percnyi sétára a Harpától. A tervezője szándéka szerint az álmokat, a fényt és a reményt szimbolizálja, de sok turista – köztük én is – könnyen egy viking hajó modern ábrázolásának nézheti. Elég ritka fotózkodó turisták nélkül találni a Sólfart, mindenképp érdemes ezt is megnézni.

Laugavegur

Több helyen olvastam, hogy a Laugavegur Reykjavík fő vásárlóutcája, ami teli van boltokkal. Ez alapján valami olyat képzeltem el, mint itt Pesten a Váci utca: szuvenírboltok, turistacsapdák, hagyományos éttermek, na meg a megszokott boltkínálat: H&M, Zara, Mango, és a többiek. Hát, a Laugavegur nem ilyen. Oké, van itt Dunkin’ Donuts, meg pár szuvenírbolt, de a főszerep a kisebb üzleteké: dizájn-, vintage- és second-hand üzletek, kávézók, bárok, éttermek, tervezői butikok követik egymást, és már október végén fent van a karácsonyi világítás.

Perlan

Ide mi már nem jutottunk el, de azért megemlítem, mert egy nagyon különleges helyről van szó: a Perlan (azaz a Gyöngy) egy félgömb alakú üvegkupola, amit melegvíz-tárolókra építettek. Még mindig tárolnak itt melegvizet, miközben az emberek a kupola egyik boltjában vásárolgatnak, illetve a felső szinten található fine dining étteremben vacsoráznak, ami mellesleg 360 fokban forog, így teljes panorámát ad a városra. Hallotál már még egy ennyire fancy étteremről?

2. Reykjavík, a (kortárs) művészet városa

Reykjavík rengeteg lehetőséget tartogat a művészetkedvelő látogatók számára, múzeumokba járni pedig azért is hasznos, mert így legalább lesz pár szárazon töltött órád, ha várost néznél, de folyamatosan esik az eső.

Reykjavíki Művészeti Múzeum

Izland legnagyobb művészeti múzeumában ottjártunkkor több, elsősorban kortárs műveket bemutató kiállítás volt épp látható: pár izlandi művész mellett például Yoko Ono munkáit is láthattuk. A múzeum összesen három helyszínen működik, és egy jegy (a vásárlás napján) az összes többibe is érvényes, és 1500 koronába (nagyjából 3800 forintba) kerül. (A Yoko Ono kiállítás pedig meglepően jó volt: tetszett, hogy a látogatók is részt vesznek a művészetben.)

Izlandi Nemzeti Galéria

Ide szinte véletlenül tévedtünk be, végül szintén nagyon tetszett: egy szöveg és kép kapcsolatát bemutató tárlat, egy 20. századi izlandi absztrakt festő életműve és egy videós installáció volt látható. A felnőtt belépő ára itt is 1500 korona, és szintén érvényes két másik helyszínen is – az előzőhöz képest annyi különbséggel, hogy korlátlan ideig felhasználható. (Legalábbis ezt mondta a pultos srác, de azt már nem volt merszem megkérdezni, hogy akkor is érvényes-e, ha neadjisten két év múlva jövünk vissza).

Street art

Ha nincs kedved vagy lehetőséged kifizetni egy múzeumi belépőt, semmi gond! Reykjavík belvárosa telis-tele van igényes street arttal. 2015-ben a berlini Urban Nation és az Iceland Airwaves közös, Wall Poetry nevet viselő projektje keretében került sok festmény a falakra, és ha többet szeretnél megtudni, ajánlom az I Heart Reykjavík blogposztját.

3. Az izlandi zene fellegvárai

Ha szeretnéd tudni, miből áll az izlandi zene Björkön és a Sigur Róson túl (akiknek nagyjából bármelyik lemezük kapható szinte mindenhol Reykjavíkban), akkor egyrészt ajánlom ezt a posztomat, amiben végigvettem néhány kedvencemet, másrészt pedig ez a két zeneboltot, ahol egészen különleges dolgokra lehet bukkanni.

Smekkleysa – Bad Taste

Azért kell a Bad Taste-tel kezdeni, mert hihetetlenül sokat tettek a modern izlandi popkultúráért is művészetért; nem csak egy lemezbolttal van dolgunk, a Bad Taste könyv- és lemezkiadó cég is, amit még valamikor a nyolcvanas években alapítottak a Sugarcubes tagjai, és például innen indult a Sigur Rós is. Most a Laugavegur-on van egy lemezboltjuk, büszkén teleplakátolva rengeteg izlandi zenész műveivel; nem érdemes kihagyni, ha egy kicsit is megfogott az izlandi zene világa.

12 Tónar

Akármekkora is a Bad Taste kulturális jelentősége, engem a 12 Tónar fogott meg igazán: a tulajdonos hihetetlenül kedvesen fogad, amint belépsz, majd pedig felajánl egy eszpresszót, és hogy bármilyen lemezbe belehallgathatsz, ami érdekel. Az üzletben zenén kívül kaphatók képeslapok, poszterek, és néhány ajándéktárgy is, például izlandi csokoládé és különleges tengeri só, egy árnyalattal olcsóbban, mint a kommerszebb szuvenírárusító helyeken. Még egy vendégkönyv is van, érdemes olvasgatni más látogatók kedves szavait. Nagyon örülök, hogy felfedeztük ezt a boltot, kár lett volna kihagyni!

4. Éttermek és kávézók

Nehéz kérdés, hogy hol érdemes enni Reykjavíkban, mivel nem egy pénztárcabarát városról van szó. A belvárosban nincs sok gyorsétterem, inkább a bárok és a kávézók vannak  jelen. A város központjától távolodva jelennek meg a pizzázók, Subway-ek, KFC-k. Emiatt persze nem érdemes otthagyni Reykjavík belvárosát: igenis lehet megfizethető(bb) éttermeket is találni. Két hely is volt a Skólavörðustígur utcán, ami belopta magát a szívembe: a Babalú, illetve a Salka Valka – Fish & More. (Vicces, hogy pont egymással szemben van a két étterem.)

A Babalú egy (gyors)étterem, viszonylag kicsi választékkal: kétféle leves, sós-édes palacsinták, paninik, néhány egyszerűbb vegetáriánus fogás és többfajta sütemény (pl. sajttorta, csokis zabkeksz) alkotja a kínálatot. (Nos, ez itt nem valami IR-barát, de egyszer élünk, most belefért.) A berendezés és dekoráció engem egy bolhapiac és egy összeszedettebb romkocsma keverékére emlékeztetett, és ide többször is visszatértünk, annyira tetszett a hangulata. Bónusz: az emeleti mosdóban (!) van egy vendégkönyv, nagyot nevettem rajta.

A Salka Valka – Fish & more nevéhez hűen egy halétterem: itt a szendvicseken, reggeliken kívül két fő fogás kapható, a hagyományos izlandi plokkfiskur, és a “catch of the day,” azaz a legfrissebb, aznap fogott hal. Ezt édesburgonyával, brokkolisalátával, barna rizzsel és kétféle szósszal tálalják. Nagyon finom és laktató volt, a felszolgálás pedig itt is kedves és gyors volt. Magyar viszonylatban biztos sokat fizettünk a vacsoráért, de a többi izlandi étteremhez képest szerintem nagyon megérte.

A csapvíz amúgy a legtöbb helyen ingyen van, és olyan finom, hogy kész bűn lenne palackozott vizet rendelni.

Még néhány hasznos tipp Reykjavíkhoz

Olyan szerintem nem nagyon létezik, hogy “Iceland on a budget,” azaz bármit csinálsz, Izlandra utazni nem olcsó mulatság – nagyjából minden egyes cikk, ami az országgal foglalkozik, megemlíti a magas költségeket. Sokat segít az, hogy már van közvetlen járat Reykjavík és Budapest között a Wizzair jóvoltából (ha szerencséd van, akkor legalább a kiutazásra nem kell sokat költened). A szállás nem valami pénztárcabarát: ez az első hely, ahol a hostel/vendégház volt az olcsóbb opció, nem pedig az AirBnB. Mi a BSÍ buszterminál közelében, az Igdlo Gueshouse-ban laktunk, amit melegen ajánlok mindenkinek, aki nem bánja, ha másokkal osztozik a fürdőszobán. A tulajdonossal beszélgettünk egy jót a konyhában egy este, és a belváros körülbelül tíz perc gyalog.

Az első és legfontosabb szabály, amit mindenképp tarts szem előtt, ha Izlandra utazol: felesleges mindent átszámolni, de főleg összehasonlítani a magyar árakkal (ha mindenképp hasonlítgatni szeretnél, inkább hasonlítsd a kinti árakat egymáshoz). Nincs értelme azon háborogni, hogy tízezer forintba került az ebéded, vagy azon, hogy majd’ kétezer forint egy kiló alma, ha nem találsz olcsóbbat. Mindemellett persze lehet (és érdemes) arra törekedni, hogy minél olcsóbban megúszd az utazást: a fent felsorolt látnivalók jó része ingyenes, egy-egy múzeumi jeggyel több kiállítást is meg tudsz nézni, és valamennyi élelmiszert is bevihetsz az országba magaddal (nyers húst nem, a szalámi pl. annak számít). Mi kenyeret, uborkát, répát, házi zabszeleteket és pár gyümölcsöt vittünk magunkkal, de a répát például haza is hoztam. Ha kint veszel élelmiszert, érdemes a Bónusban bevásárolni.

Ne feledkezz meg arról, hogy mennyire vad az időjárás: még akkor is, ha tiszta az ég, percek alatt beborulhat, a szél mindig nagyon erős, és pont emiatt gyakran vízszintesen esik az eső. Még a fővároson belül is jó, ha vízálló esőnadrágban közlekedsz, egy jó minőségű, vízhatlan cipő pedig feltétlenül szükséges – a meleg kabátot meg sem említem, mert alap, az esernyőhasználatról pedig jobb, ha lemondasz.

És végül, mi ezzel az útitervvel érkeztünk: szerda este értünk Reykjavíkba, másnap várost néztünk. A pénteki napot egy egész napos kiránduláson töltöttük, majd este teljesen spontán elmentünk egy északi fény-néző túrára. A szombati napot szabadon hagytuk, de végül ismét a fővárosban maradtunk. Vasárnap délelőtt és kora délután még gyorsan megnéztük, ami kimaradt, és este repültünk vissza Budapestre. Természetesen nem volt elég: a terv az, hogy minél hamarabb jogosítványt szerzek, és pár éven belül körbeautózzuk a szigetet.

A szervezéshez rengeteg hasznos információt találtam az I Heart Reykjavík blogon, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok, aki Izlandra tervez utazni. A következő posztomban pedig személyesebben fogok mesélni az élményeimről: lesz szó északi fényekről, forró fürdőről, és még a híres-hírhedt Péniszmúzeumról is!