Alapvetően nagyon szeretek olvasni. Imádom a teli könyvespolcok hangulatát, a régi és az új könyvek illatát, kevésszer jövök ki üres kézzel mostanság könyvesboltokból. Egyszóval minden adottságom megvan ahhoz, hogy én legyek az ideális könyvmoly, aki folyton csak olvas. És mégis alig-alig olvasok! Pedig annyi, de annyi könyv van, amit már tényleg ideje lenne elolvasnom… Vagy azért, mert már régóta állnak a polcomon olvasatlanul, vagy mert már réges-rég belekezdtem, vagy esetleg klasszikusnak számítanak. Lássuk!
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Ezt a könyvet évekkel ezelőtt kezdtem el olvasni ebook-ként, és azóta is valahol félig vagyok vele. Murakami nagyjából minden évben irodalmi Nobel-várományosnak számít — legalábbis minden évben találok minimum egy cikket, ahol megmondják, hogy na majd most, aztán mégsem… dehát Leo DiCaprio is megkapta végül azt az Oscart. Szóóval, a Kafka a tengerparton sokak kedvence, megvan benne Murakami világának minden kötelező eleme: útját kereső tinédzser, egy öregúr, aki tud a macskákkal beszélni, rengeteg macska és még jópár rejtélyes alak. És mivel még elsős egyetemistaként álltam neki, most már tényleg ideje lenne elolvasnom.
Majgull Axelsson: Áprilisi boszorkány
Ez a könyv már szintén elég régóta ül olvasatlanul a polcomon, ami csak azért igazán ciki, mert kölcsönkönyvről van szó. A regény 1997-ben megnyerte az Augustpriset-et, Svédország legrangosabb irodalmi díját, ami egy elég komoly elismerés (és ezáltal bőven ok arra, hogy elolvassam). A könyv főszereplője a súlyosan fogyatékos Desirée, aki születése óta nevelőotthonban él, három mostohatestvére mit sem tud a létezéséről. Desirée meg van róla győződve, hogy egyikük ellopta az ő életét — és eltökélten ki akarja deríteni, hogy melyikük volt az.
Selma Lagerlöf: Gösta Berling
Selma Lagerlöf első, hihetetlenül sikeres regénye kötelező olvasmány volt az egyetemen, amivel szintén csak félig sikerült megbirkóznom, annak ellenére, hogy egyébként rettenetesen érdekes volt (a vizsgaidőszak hibája az egész). A történet azzal kezdődik, hogy Gösta Berling, a bukott alkoholista pap eldönti, hogy már nincs értelme az életének, ezért inkább meghalna. Ehelyett rátalál Ekeby majorságának úrnője, és innentől kezdve egymást követik az események. Többek között egy szerződés az ördöggel. Szóval, ezt is be kellene fejeznem.
J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek
A Harry Pottert minimum tizenháromszor elolvastam már, bármikor szívesen kitárgyalom a cselekményt, talán még fejből is tudnék idézni belőle, és tudok egy csomó varázsigét (külön füzetbe írtam őket tízévesen). Szóval már a megjelenés napján sorba kellett volna állnom az angol verzióért. Erről szerintem többet nem is írnék, egyértelmű, hogy ilyen komoly Potter-rajongó múlttal már réges régen el kellett volna olvasnom.
Bármi, ami kortárs magyar irodalom
Magyar irodalmat szerintem akkor olvastam utoljára, amikor még az érettségire készültem, a közoktatás pedig nem éppen arról híres, hogy a kortársaknak sok időt szentelne. Gyakorlatilag semmilyen kortárs magyar művet nem olvastam még, bár a felhozatallal tisztában vagyok (elég sok időt tudok eltölteni egy Libriben). Pont ezért nehezemre esne egy konkrét műre rámutatnom, hogy na, ez az, amit el kell olvasni, amikor széles a kínálat, és bármilyen könyv új lenne számomra.
Nálatok milyen könyvek várnak arra, hogy elolvassátok őket? Beszéljük meg a kommentekben, szívesen fogadok könyvajánlókat is! 😉
Jó kis összeállítás! Selma Lagerlöftől csak a Nils Holgersson van meg, bár már többektől hallottam, hogy ennél azért többről szól a Lagerlöf-életmű.
Nálam az volt az igazi áttörés, amikor rájöttem, hogy a villamoson/buszon/metrón is lehet olvasni, és igenis megéri 15 percre is felcsapni egy könyvet. Azóta háromszor annyi könyvet tudok elolvasni 🙂
A Nils Holgerssonból elég sok részletet elolvastam már, meg ugye a Gösta Berlinget félig, de itt véget is érnek a Lagerlöffel kapcsolatos ismereteim 😀 Én buszon sajnos nem tudok olvasni (rosszul leszek tőle), a villamos meg szintén kiesik, mert csúcsidőben megyek vele max. 10 percig, utána 10 percet sétálok, egyszerűen nem lenne kényelmes. Ha viszont vonatra ülök, akkor általában van nálam valami olvasnivaló 🙂
Szuper lista, nekem is van egy ilyen, de mindig azzal vigasztalom magam, hogy munka mellett nehéz olvasásra is időt szánni. Viszont most próbálok a lefekvés előtti olvasásra rászokni, már napi 10 perc is sokat számít. 🙂 Egyébként a könyvekre visszatérve: te nem félsz attól, hogy az új HP könyv csalódás lesz? Eddig csupa jót olvastam róla, de annyira félek, hogy megtöri majd a varázst.
A múltkor lefekvés előtt kiolvastam a Kis Herceget, csak úgy. 😀 Utána tényleg könnyebben aludtam, mintha előtte az Instagramot pörgettem volna, szóval nem rossz gondolat a lefekvés előtti olvasás.
Őszintén, eddig eszembe se jutott, hogy esetleg csalódás lehet az új HP könyv, ha mégis, hát, maximum ezt majd nem olvasom el tizenháromszor. 😀 A “sima” könyvek varázsát úgysem veheti el. 🙂
Amit ajánlani tudnék kortárs irodalomból: Kukorelly Endre Memória-part c. művét, vagy Mészöly Miklós Megbocsátás, Ördögh Szilveszter Koponyák hegye c. kisregényét, Garaczi László Plasztik, Németh Gábor Angyal és bábú c. kötetét, stb.
Ezeket jószívvel ajánlom, rövidek, modernek, költőiek, játékos nyelvezetűek miközben hulla komoly dolgokról szólnak. 🙂
Köszi, jól hangzik, utánajárok 🙂