Könyvek, amiket ideje lenne elolvasnom | Inspiráció

Alapvetően nagyon szeretek olvasni. Imádom a teli könyvespolcok hangulatát, a régi és az új könyvek illatát, kevésszer jövök ki üres kézzel mostanság könyvesboltokból. Egyszóval minden adottságom megvan ahhoz, hogy én legyek az ideális könyvmoly, aki folyton csak olvas. És mégis alig-alig olvasok! Pedig annyi, de annyi könyv van, amit már tényleg ideje lenne elolvasnom… Vagy azért, mert már régóta állnak a polcomon olvasatlanul, vagy mert már réges-rég belekezdtem, vagy esetleg klasszikusnak számítanak. Lássuk!

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton

Ezt a könyvet évekkel ezelőtt kezdtem el olvasni ebook-ként, és azóta is valahol félig vagyok vele. Murakami nagyjából minden évben irodalmi Nobel-várományosnak számít — legalábbis minden évben találok minimum egy cikket, ahol megmondják, hogy na majd most, aztán mégsem… dehát Leo DiCaprio is megkapta végül azt az Oscart. Szóóval, a Kafka a tengerparton sokak kedvence, megvan benne Murakami világának minden kötelező eleme: útját kereső tinédzser, egy öregúr, aki tud a macskákkal beszélni, rengeteg macska és még jópár rejtélyes alak. És mivel még elsős egyetemistaként álltam neki, most már tényleg ideje lenne elolvasnom.

Majgull Axelsson: Áprilisi boszorkány

Ez a könyv már szintén elég régóta ül olvasatlanul a polcomon, ami csak azért igazán ciki, mert kölcsönkönyvről van szó. A regény 1997-ben megnyerte az Augustpriset-et, Svédország legrangosabb irodalmi díját, ami egy elég komoly elismerés (és ezáltal bőven ok arra, hogy elolvassam). A könyv főszereplője a súlyosan fogyatékos Desirée, aki születése óta nevelőotthonban él, három mostohatestvére mit sem tud a létezéséről. Desirée meg van róla győződve, hogy egyikük ellopta az ő életét — és eltökélten ki akarja deríteni, hogy melyikük volt az.

Selma Lagerlöf: Gösta Berling

Selma Lagerlöf első, hihetetlenül sikeres regénye kötelező olvasmány volt az egyetemen, amivel szintén csak félig sikerült megbirkóznom, annak ellenére, hogy egyébként rettenetesen érdekes volt (a vizsgaidőszak hibája az egész). A történet azzal kezdődik, hogy Gösta Berling, a bukott alkoholista pap eldönti, hogy már nincs értelme az életének, ezért inkább meghalna. Ehelyett rátalál Ekeby majorságának úrnője, és innentől kezdve egymást követik az események. Többek között egy szerződés az ördöggel. Szóval, ezt is be kellene fejeznem.

J. K. Rowling: Harry Potter és az elátkozott gyermek

A Harry Pottert minimum tizenháromszor elolvastam már, bármikor szívesen kitárgyalom a cselekményt, talán még fejből is tudnék idézni belőle, és tudok egy csomó varázsigét (külön füzetbe írtam őket tízévesen). Szóval már a megjelenés napján sorba kellett volna állnom az angol verzióért. Erről szerintem többet nem is írnék, egyértelmű, hogy ilyen komoly Potter-rajongó múlttal már réges régen el kellett volna olvasnom.

Bármi, ami kortárs magyar irodalom

Magyar irodalmat szerintem akkor olvastam utoljára, amikor még az érettségire készültem, a közoktatás pedig nem éppen arról híres, hogy a kortársaknak sok időt szentelne. Gyakorlatilag semmilyen kortárs magyar művet nem olvastam még, bár a felhozatallal tisztában vagyok (elég sok időt tudok eltölteni egy Libriben). Pont ezért nehezemre esne egy konkrét műre rámutatnom, hogy na, ez az, amit el kell olvasni, amikor széles a kínálat, és bármilyen könyv új lenne számomra.

Nálatok milyen könyvek várnak arra, hogy elolvassátok őket? Beszéljük meg a kommentekben, szívesen fogadok könyvajánlókat is! 😉