Szlovénia #2: Bled & Piran | Városnéző

Szlovénia egyik legnagyobb előnye a kis mérete: Ljubljanából pár óra buszozással több érdekes úticél is elérhető. Ha mindent meg szerettünk volna nézni, ami akár kicsit is érdekelt minket, legalább két hétre kellett volna utaznunk, de még egy viszonylag rövid, négy teljes napos nyaralásba is belefért két kirándulás: a Bledi-tó (kihagyhatatlan szlovén klasszikus) és egy tetszőleges tengerparti város, esetünkben Piran.

Szlovénia ideális kirándulóhely, turistacsalogató célpontokból nincs hiány: ott van például a Bledi-tó nagytestvére, Bohinj, a cseppkőbarlangok Postojnában és Skočjanban, Maribor, Ptuj vagy Kranj, a Triglav-csúcs vagy a Júlia-alpok, de Trieszt és Rijeka sincsenek messze… egyszóval bőven van miből választani. Nehéz is volt a döntés, hogy mit hagyjunk ki, de végül arra jutottunk, hogy úgyis visszatérünk még, és akkor mindent bepótolunk, ami ez alkalommal kimaradt.

Bled

A Bledi-tó Szlovénia legismertebb célpontja: a tó giccsesre szerkesztett látképét dobogós helyen hozza a Google, ha a “Slovenia” kulcsszóra keresünk. Alapvetően szeretek letérni a jól kitaposott turistaútvonalakról, felfedezni az eldugott helyeket, oda menni, ahol más kevésbé jár (lásd például a Prágát bemutató posztomat), ennek ellenére mégsem volt kérdés egy percig sem, hogy Bledbe bizony ellátogatunk. Kicsit tartottam is tőle, hogy dugig lesz turistákkal, de meglepő módon nem ez volt a helyzet, pedig tényleg népszerű úticélról van szó.

A bledi várba leginkább a gyönyörű kilátás miatt érdemes ellátogatni: a sziget felé tartó pletnákat szemlélni, a tóparton sétáló, napozó hangyaméretű embereket nézegetni, a környező hegycsúcsokat csodálni mind fantasztikus, a várhegyet megmászni pedig elég jó kardióedzés.

A tó környéke nagyon hangulatos, a nap nagy részét a parton üldögélve-sétálva töltöttük, illetve hattyúkat etettünk — a parton növő fűvel. A szigetre hajózás kimaradt ugyan, de legalább lesz okunk visszatérni! 🙂

Egy órával a visszafelé tartó busz indulása előtt elkezdett szakadni az eső, és a tópart kiürült. Hiába volt nálunk esernyő, gyakorlatilag bőrig ázva értünk a buszmegállóba; egy pillanatig sem bántuk, mert gyönyörű látvány volt, és legalább van egy jó sztorink! 🙂

Piran

Nagyon csalódott lettem volna, hogyha nem sikerül eljutnunk a tengerpartra, de az utazás elején nem volt teljesen kristálytiszta, hogy pontosan hova is mennénk (aztán közbeszólt a betegségem, és már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán elmegyünk-e Ljubljanából). Trieszt elég hamar lekerült a listánkról, de a három (négy) fő szlovén tengerparti város – Koper, Izola, Piran-Portorož – közül nem volt egyszerű választani.

A döntést végül úgy sikerült meghoznunk, hogy az ingyenes turistatérkép borítóján lévő képnek nem tudtam ellenállni (ez lenne az).

Piranban járva az ember a szomszédos Olaszországban érezheti magát. A város sokáig a Velencei Köztársasághoz tartozott, ami meg is látszik a középkori városközponton, meg az épületeken úgy általában. Később egy ideig a Habsburg birodalom része volt, végül – pár évtizedes olasz fennhatóság után – 1954-ben került Jugoszláviához. Az olaszos hangulat tehát egyáltalán nem meglepő, én el is feledkeztem róla, hogy egyébként Szlovéniában járok!

Piranban megtartották a jugoszláv utcaneveket: Marx, Engels és Lenin után elnevezett utcákat is találtunk.

A tengerpart leginkább egy szabadstrandként működik — egyszerűen csak odasétálsz, aztán be a tengerbe.

Piranba annyira beleszerettem, hogy szinte bánom, hogy nem kizárólag itt töltöttük a nyaralásunkat. Aztán eszembe jut Ljubljana és Bled, és annyira talán mégse. 🙂 Szlovénia szuper hely, nem érdemes kihagyni — ez talán az eddigi legjobb közös nyaralásunk volt a barátommal, és remélem, hogy nem most jártunk itt utoljára!

_{(A posztban látható összes kép saját készítésű, az én szellemi tulajdonomat képezik.)}