Szlovénia egyik legnagyobb előnye a kis mérete: Ljubljanából pár óra buszozással több érdekes úticél is elérhető. Ha mindent meg szerettünk volna nézni, ami akár kicsit is érdekelt minket, legalább két hétre kellett volna utaznunk, de még egy viszonylag rövid, négy teljes napos nyaralásba is belefért két kirándulás: a Bledi-tó (kihagyhatatlan szlovén klasszikus) és egy tetszőleges tengerparti város, esetünkben Piran.
Szlovénia ideális kirándulóhely, turistacsalogató célpontokból nincs hiány: ott van például a Bledi-tó nagytestvére, Bohinj, a cseppkőbarlangok Postojnában és Skočjanban, Maribor, Ptuj vagy Kranj, a Triglav-csúcs vagy a Júlia-alpok, de Trieszt és Rijeka sincsenek messze… egyszóval bőven van miből választani. Nehéz is volt a döntés, hogy mit hagyjunk ki, de végül arra jutottunk, hogy úgyis visszatérünk még, és akkor mindent bepótolunk, ami ez alkalommal kimaradt.
a Bledi-tó látképe – a nap már lemenőben
Bled
A Bledi-tó Szlovénia legismertebb célpontja: a tó giccsesre szerkesztett látképét dobogós helyen hozza a Google, ha a “Slovenia” kulcsszóra keresünk. Alapvetően szeretek letérni a jól kitaposott turistaútvonalakról, felfedezni az eldugott helyeket, oda menni, ahol más kevésbé jár (lásd például a Prágát bemutató posztomat), ennek ellenére mégsem volt kérdés egy percig sem, hogy Bledbe bizony ellátogatunk. Kicsit tartottam is tőle, hogy dugig lesz turistákkal, de meglepő módon nem ez volt a helyzet, pedig tényleg népszerű úticélról van szó.
A pletna Bled egyik szimbóluma, ilyen csónakokkal csak itt találkozhatsz
A bledi várba leginkább a gyönyörű kilátás miatt érdemes ellátogatni: a sziget felé tartó pletnákat szemlélni, a tóparton sétáló, napozó hangyaméretű embereket nézegetni, a környező hegycsúcsokat csodálni mind fantasztikus, a várhegyet megmászni pedig elég jó kardióedzés.
A vár
Kilátás a várból
A tó környéke nagyon hangulatos, a nap nagy részét a parton üldögélve-sétálva töltöttük, illetve hattyúkat etettünk — a parton növő fűvel. A szigetre hajózás kimaradt ugyan, de legalább lesz okunk visszatérni! 🙂
Látkép a várral és a szigettel
A tó vize csodaszép zöldeskék
Egy órával a visszafelé tartó busz indulása előtt elkezdett szakadni az eső, és a tópart kiürült. Hiába volt nálunk esernyő, gyakorlatilag bőrig ázva értünk a buszmegállóba; egy pillanatig sem bántuk, mert gyönyörű látvány volt, és legalább van egy jó sztorink! 🙂
Szakadó esőben
(Kiskacsákat itt is találtunk.)
Piran
Nagyon csalódott lettem volna, hogyha nem sikerül eljutnunk a tengerpartra, de az utazás elején nem volt teljesen kristálytiszta, hogy pontosan hova is mennénk (aztán közbeszólt a betegségem, és már abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán elmegyünk-e Ljubljanából). Trieszt elég hamar lekerült a listánkról, de a három (négy) fő szlovén tengerparti város – Koper, Izola, Piran-Portorož – közül nem volt egyszerű választani.
A döntést végül úgy sikerült meghoznunk, hogy az ingyenes turistatérkép borítóján lévő képnek nem tudtam ellenállni (ez lenne az).
Piranban járva az ember a szomszédos Olaszországban érezheti magát. A város sokáig a Velencei Köztársasághoz tartozott, ami meg is látszik a középkori városközponton, meg az épületeken úgy általában. Később egy ideig a Habsburg birodalom része volt, végül – pár évtizedes olasz fennhatóság után – 1954-ben került Jugoszláviához. Az olaszos hangulat tehát egyáltalán nem meglepő, én el is feledkeztem róla, hogy egyébként Szlovéniában járok!
Piran látképe a templomudvarról
A főtér
Piranban megtartották a jugoszláv utcaneveket: Marx, Engels és Lenin után elnevezett utcákat is találtunk.
A tengerpart leginkább egy szabadstrandként működik — egyszerűen csak odasétálsz, aztán be a tengerbe.
A háttérben már Olaszország
Piranba annyira beleszerettem, hogy szinte bánom, hogy nem kizárólag itt töltöttük a nyaralásunkat. Aztán eszembe jut Ljubljana és Bled, és annyira talán mégse. 🙂 Szlovénia szuper hely, nem érdemes kihagyni — ez talán az eddigi legjobb közös nyaralásunk volt a barátommal, és remélem, hogy nem most jártunk itt utoljára!
(A posztban látható összes kép saját készítésű, az én szellemi tulajdonomat képezik.)
Ismét csodás post és képek! 🙂
Köszönöm! 🙂
Úgy örülök, hogy rátaláltam a blogodra, gyönyörű képeket készítesz, és öröm olvasni ezeket az útinaplókat!
A Bledi tó egy ideje tervben van nálam is, főleg most, hogy nemrég voltunk Hallstattban meg a környékén, és azóta mindenki ajánlgatja Szlovéniát, hogy ha Ausztria tetszett, akkor ez a vidék is fog. Piran is gyönyörű lehet!
Remélem, sokat fogsz még utazni, hogy nézegethessük a szebbnél szebb képeidet! 🙂
Köszönöm, nagyon örülök, hogy tetszettek a képek és a beszámoló! És persze üdv a blogon. 🙂 Hallstattban én is jártam már pár éve, az egyik leggyönyörűbb hely, ahol valaha megfordultam – és én is azt mondom, hogy látogass el Bledbe is! 🙂
Én meg múlt héten voltam Genovában, de akkor most már tudom, hogyha ugyanolyan mediterrán hangulatra vágyok, akkor Piranba megyek! Fel lett írva a bakancslistámra, köszi! 🙂
Egyébként Genovában a városközpontban nem is strandolhat az ember (kikötő…), úgyhogy minimum el kell menni a külső kerületekig, a Quartóig vagy a Quintóig, pedig olyan jó lett volna, ha csak reggelente lesétálunk és csobbanunk…
Ezt a kommentet pedig éppen Prágából írom, olvastam azt a posztod is 😛
Hihi, remélem jól érzed magad! 🙂 (És látogass el az alkimistamúzeumba! 😉 ) Piran szerencsére elég kicsi város, kis kikötővel, így több hely marad a strandnak, viszont szinte egybeépült már Portorož-zsal és Izolával, és amennyire a buszból láttam, arrafelé is hasonlóan mediterrán a hangulat 😉 Egyébként én még sosem jártam Olaszországban, ajánlanád Genovát egy “kezdőnek”? 🙂
Nekem NAGYON tetszett Genova! Talán kezdésnek inkább Firenzét mondanám, de Genovának egészen sajátos hangulata van. Nincs tele turistákkal, és olyan, mintha több várost zsúfoltak volna össze, egy reneszánsz kikötőt, egy lepukkant balkáni bazárt, egy puccos belvárost és egy mediterrán, sikátoros, színes kisvárost, szerintem ennek az elegye elképesztő érdekes! Mi sajnos elsőnek végigsétáltunk a kikötőben egy árkád alatt, na ott konkrétan féltünk, és egy ideig sikátorokba sem mertünk bemenni, aztán pár nap alatt kiismertük magunkat (mondjuk többet a kikötőbe nem mentünk), de a belső részek nagyon tetszettek. Az emberek pedig nagyon kedvesek, ha elveszettnek tűntünk, folyton megkérdezték, hogy ,,Do you need any ‘elp?”. Ja, és mászni kell folyton, mert kb. a fél város hegyoldalon van, emiatt mindenki Vespázik. De annyira egyedi hely!
Ja, a többes szám két lányt takar, a barátnőm ráadásul virítóan szőke, szóval folyton ránk köszöntek a férfiak, hogy Ciiiaaaaao. De csak ennyi volt, szerencsére 😀
Jól hangzik, mármint maga a leírásod, ha pedig csak rádköszönnek a férfiak, az még nem olyan nagy gond. 🙂 Köszi a tippet, rákerül a listámra! 😀